Mesék, mondák a Balatonról

 

„Száll a madár, ágrul ágra,

Száll az ének, szájrul szájra;”

(Arany János)

 

A népköltészet a világ népeinek értékes öröksége.

A Balaton keletkezéséről is megannyi népmese, népmonda született, melynek egy részét Lipták Gábor gyűjtötte össze és dolgozta fel.

Ezek közül a legismertebb, legelterjedtebb történet: Az utolsó óriás.

Iskolánk tanulói is megpróbálkoztak gazdag képzeletük segítségével a mese- és a mondaírással. Hogy honnan kapta Lelle vagy más környékbeli település a nevét, vagy hogyan keletkezett a Balaton, az ezekből az írásokból kiderül.

A legjobbak munkáiból válogattunk.

Lelle

Történt egyszer, hogy Lelle, a világ legszebb kisasszonya, összetalálkozott az apja egy jobbágyával, akit Lászlónak hívtak.

A fiú rögtön megszerette Lellét, s a lány viszontérzett. Mikor apjának bejelentette szíve vágyát, mely az volt, hogy feleségül mehessen Lászlóhoz, atyja dühében bezáratta egy toronyszobába. László az éj leple alatt kiszökött szerelmeséhez, ki bánatosan közölte vele, hogy tervük reménytelen, s Lelle így szólt Lászlóhoz:

Ígérd meg nekem, hogy holnap, mikor leszáll a nap, eljössz értem, s megszöktetsz apám kegyetlen büntetése elől.

László betartva szavát megszöktette Lellét. Az őrök észrevették a vágtázó lovakat, s utánuk eredtek. Mikor Balaton mellé értek, már közvetlen mögöttük voltak. Lelle kétségbe esve a lovak alá vetette magát, s meghalt.

E fiatal pár tragikus szerelme emlékéről nevezték el a Balaton melletti települést Lellének.

 

A Balaton keletkezése (monda)

Valamikor réges-régen élt Bakony erdejében egy hatalmas sárkány, akinek huszonnégy feje volt. Mind a huszonnégy fejéből lángcsóvák csaptak ki, ha nem kapta meg napi táplálékát: huszonnégy gyönyörű lányt.

Egy napon aztán a környék legerősebb legényének, Balatonnak a mátkájára került sor:

Nem, a mátkámat nem adom a szörnyetegnek, megvédem tőle az életem árán is!

Eltelt egy nap, eltelt kettő, három, a lány csak nem érkezett, és ezért az egész vidék zengett a sárkány üvöltésétől, beleremegtek a Bakony összes fái is.

A tizenharmadik napon aztán a förtelmes állat tüzet okádva kitört barlangjából, és a földet kaparta.

Szempillantás alatt hatalmas meder keletkezett, melyből forrás tört fel. Másnapra a hegyek aljában kis tavacska kéklett. A megdühödött sárkány követelte Balaton mátkáját. A legény elbúcsúzott mátkájától, mind két kezébe szablyát fogott, csónakba ült és átevezett a sárkányhoz:

Ha közelembe jössz, az életeddel fizetsz, Balaton!

De a vitéz nem fordult vissza, és hamarosan ádáz küzdelem kezdődött.

Hulltak a sárkányfejek, nagyot csobbant tőlük a víz, de a maradék fejek lángnyelvei mindig jobban égették az ifjú testét.

Az utolsó levágott fejjel együtt Balaton is holtan zuhant a habokba.

Az emberek egyik szeme nevetett, mert megszabadultak a zsarnoktól, a másik szemük sírt, mert elvesztették a hőst, és az ő tiszteletére elnevezték a tavat Balatonnak.

A leány mátkája elvesztése miatt kedvese után ugrott.

Most is a tó mélyén fekszenek csendesen, örök nyugalomban.

A Balaton keletkezése

Réges-régen, amikor még a magyarok nem voltak itt, vagy még annál is régebben, a Bakonyban két óriáscsalád lakott.

A családfők egyszer valamin összevesztek. Az asszonyok próbálták őket szétválasztani, de amikor a férfiak a bunkót a kezükbe vették, úgy megijedtek, hogy gyermekeikkel kimenekültek a Bakony szélre. A kicsik játszottak, az asszonyok pedig nézték, hogyan dögönyözik egymást férjuramék. Addig-addig dulakodtak, hogy a vége az lett, egyetlen óriás sem maradt.

Az asszonyok ezen úgy elbúsultak, hogy három napon át vándoroltak, de nem bírták tovább sírás nélkül. Elkezdtek fájdalmasan könnyezni. Könnycseppjeikből egy nagy tócsa keletkezett.

Száz év múlva arra járt egy messziről érkezett vándor. Balaton nevű lova nagyon megszomjazott, és mikor a tó fölé hajolt, hogy igyon, beleesett és megfulladt.

A vándor nagyon elbúsult, és hogy lovának szomorú emlékét ne felejtse el, ezt a tavat elnevezte Balatonnak.

Balatoni dombok

Balaton és Lelle

Őseink idejében az emberek békében és szeretetben éltek. Segítettek egymásnak a munkában, az élelemszerzésben, így a nehéz napokat könnyebben elviselték. Ebben az időben nem volt különbség ember és ember között.

Valamikor réges-régen élt egy juhász, akit Balatonnak hívtak. Nem volt gazdag, de szegény sem. Becsületes emberként ismerték a környéken. Szerette családját és barátait. Az emberek szívesen keresték társaságát, mivel okos, fürge és éles eszű férfi volt. Balaton juhtenyésztéssel foglalkozott, emellett egyedül nevelte Lelle nevű leányát. A leány édesanyja még születésekor meghalt. Talán ezért is szerette őket mindenki, kivéve egy gonosz teremtést, aki féltékeny volt Lelle szépségére, jóságára. Ez a fehérnép megátkozta Balatont és leányát. Az átkot a környéken lakó jósok próbálták elűzni: de sajnos nem sikerült. A juhász nap mint nap elvitte nyáját egy mederszerű legelőre, amely a nagy esőzéskor megtelt vízzel. Így történt ez egy csodálatos napsütéses napon is, amikor Lelle is úgy döntött, hogy elkíséri édesapját a legelőre, hisz előző nap minden munkáját elvégezte. Ezen a napon az ég istenei nagyon mérgesek voltak, így a Földre hatalmas villámokat szórtak. A juhászt és leányát a vihar a legelőn érte. Sajnos nem tudtak máshová menekülni, mint egy fa alá, és éppen annak a fának a tövébe, amelybe nagy fényességgel belecsapott a villám.

A fa alatt állók abban a pillanatban szörnyethaltak.

A szomszédok, barátok, ismerősök végső tisztességgel elbúcsúztatták őket, és emlékükre elnevezték a tragédia helyét Balatonlellének. A féltékeny gonosz teremtést boszorkánynak nyilvánították, és máglyán elégették.

 

Bólátó, Bólátó ….. BALATON

Réges-régen még a magyarok bejövetele előtt szlávok éltek a Kárpátok koszorúzta medencében. Amerre a nap lenyugodott, hatalmas ingovány terült el, melyet az őslakók Bólátónak, mocsárnak hívtak.

Kemény, rideg telek jártak abban az időben, s a mocsár vizének felületén vastag jégpáncél keletkezett. Örültek is ennek az itt lakók, mert ha a túlparton volt dolguk, nem kellett megkerülniük a nagy kiterjedésű mocsarat. Akár lovas szekérrel is keresztül hajthattak a Bólátó jegén. Apáról fiúra szálltak az érdekesebbnél érdekesebb legendák, melyek mind a Bólátóhoz fűződnek. Közülük is legmeghatóbb az esküvői menet legendája.

Egy, a felső parton lakó ifjú az alsó partról hozott magának feleséget.

Atyámfiai, ne fárasszuk a lovakat a mocsár körül – javasolta valaki a násznépből.

Hajtsunk keresztül a Bólátó jegén!

Hajtsunk keresztül! – s vígan nekiindult a kocsisereg.

De ekkora súlyt már nem bírt el a jég, és a tó közepén , ahol legmélyebb a víz, hatalmas ropogással beszakadt alattuk, a fénylő páncél, és ők a tó fenekére zuhantak.

A honfoglaló magyarok fülébe is eljutott ez a szép, érzelmes történet a mocsárba fulladt esküvői menetről.

Órákat álltak az emberek a víz partján és ismételgették a furcsa, idegen hangzású szót: Bólátó, Bólátó … és a magyarok ajkán megszületett a máig használt szívet melengető név: BALATON.

 

Lehel vezér a Balaton partján

Egyszer Lehel vezér egy nagy tóhoz ért a seregével.

Annak túlsó partján látták a sok szép hegyet. Azt mondja Lehel vezér a katonáinak:

Én most megmártózom ebben a tiszta vizű tóban.

Azzal belement és megfürdött. Beesteledett, és a katonák kifeszítették a sátrakat. Reggel, amint felébredtek, akkor látták csak igazán, milyen szép tájra kerültek. Azt mondta Lehel vezér:

Menjünk el lovagolni!

Azzal elmentek. Mentek-mendegéltek, egyszer csak Kishegybe értek.

Jó lenne, ha telepítenénk sok-sok szőlőt, és állatokat tenyésztenénk!

mondta Lehel vezér a katonáinak.

Egyszer csak, amikor reggel elmentek Kishegybe, látták ám, hogy egy pásztorfiú legelteti a nyáját. Azt gondolta Lehel vezér, hogy jó lenne a lányának férjnek. Mondja is a pásztorfiúnak, hogy menjenek el a Balaton partra. Azzal felültek a lovaikra, és elindultak. Ahogy mennek-mendegélnek, egyszer a fiú elejtett egy babszemet. Mihelyst odaértek a Balaton partjára, meglátta a pásztorfiú Lehel vezérnek a gyönyörű lányát. Rögtön beleszeretett, hét országra szóló lakodalmat csaptak. Ahogy telt-múlt az idő, a babszemből egy nagyon nagy fa lett.

Ez a nagy fa még most is itt áll a kastély épület udvarában. Még öt gyereknek is elég átkarolni.

 

Lelle eredete

Egyszer régen, még Lehel idejében a Kishegy vidékén élt egy rablóhorda, amely gyakran fosztogatta a környező településeket.

Amikor ezt megtudta Árpád, a fejedelem, elkezdett töprengeni. Azt mondta Lehelnek, hogy menjen oda, és ott táborozzon a csapataival. Erre Lehel nyeregbe szállt, és indult is. Amikor odaért, látta a leégett házakat, a halott embereket és elhatározta, hogy móresre tanítja ezeket az alávalókat.

Amikor megint indultak a garázdák, szembetalálták magukat Lehel seregével. Lehel katonái megrohanták az ellenséget, de a barbárok futni kezdtek, végül befutottak az erdőbe. A katonák az erdőben letáboroztak, az este nyugodtan telt, bár reggeltől egész estig keresték őket.

Így ment egy héten át, amikor egyszer csak rátaláltak a barbár hordára.

A mostani kápolna helyén ütköztek meg, a Kishegyen, Lehel serege nagy fölényben volt és győzött.

Lehel megölte a barbárok vezetőjét. Ezért építették oda a kápolnát. És ezek a falusiak Lehelről nevezték el: Lellét.

 

A Balaton kialakulása

Hazánk legbecsesebb természeti kincse a Balaton, Nyugat és Közép-Európa legnagyobb tava. A bájos balatoni táj arculata hosszú évmilliók során alakult ki, maga a tó viszonylag fiatal. A földtörténeti harmadkor végén, a pliocén korszak elején hazánk területének nagy részét a Pontusi-tenger öble borította. E tenger maradványa a Pannon-tó, amelyet a beömlő vizek hordaléka lassan síksággá töltött fel. A pannon üledék (agyag és homok) lett később a Balaton teknőjének vízzáró rétege. A pannon rétegekben találjuk a „kecskeköröm”-nek nevezett kagylóhéjat. A néphagyomány a Balaton keletkezésével hozza ezt kapcsolatba, ez azonban nem egyéb kedves mesénél. A pliocén korszak végén hegyképző erők tördelték össze a vidék felszín alatti kőzeteit. A repedéseken keresztül utat talált a Föld belsejének izzó magmája, vulkáni tevékenység kezdődött. A felszínre ömlő láva kihűléséből keletkezett a bazalt. A bazalt megvédte az alatta fekvő pannon rétegeket a szél, víz, fagy pusztító hatásától a szép balatoni bazalthegyek az eredeti pannon térszín magasságát tárják tehát a kutató szem elé. Ismeretes, hogy bazalt hegyeink lába pannon homok és agyag, és csak a hegytetőn találunk bazaltot. Ezért „tanúhegyek” ezek. Legszebb bazalthegyeink a tó északi partján találhatók, de Balatonboglár és Fonyód dombjain is megtalálhatjuk az egykori bazalttakaró nyomait. A Balaton tükrénél magasabb Tihanyi-félsziget is a vulkáni működés kőzeteinek köszönheti megmaradását. A tűzhányók működését vulkáni utóműködés követte. Kezdetben forró vizek törtek felszínre.

A Balaton térképe

A Tihanyi-félszigeten mintegy 100 gejzírkúpot épített a feltörő meleg víz, de ez vájta ki a tapolcai Tavasbarlang járatait is. A vulkáni utóműködés emlékét őrzi a világhírű Hévízi-tó. E tevékenység utolsó fejezetét szénsavas ásványvizek feltörése jelzi, legismertebb közülük a balatonfüredi és a kékkúti savanyúvíz. A földtörténet következő szakaszában, a pleisztocénben kezdődött a jégkorszak. Ennek utolsó eljegesedése idején észak-déli és erre csaknem merőleges törések szántották át területünket, és a kéregdarabok bezökkenése folytán kezdett kialakulni, a mai Balaton medre. A mainál sokkal hűvösebb és csapadékosabb klíma jellemezte ezt az időszakot, így a csapadékvíz összegyűlhetett a mederrendszerben. Így alakulhatott ki a Balaton, mintegy 22000 évvel ezelőtt.

Keletkezése idején a Balaton sokkal nagyobb volt, mint ma. Víz borította az Alsó-Zala-völgyet, a Kis-Balaton térségét, a Somogyi Nagyberket és a Tapolcai-öblöt is. A Tapolcai –öböl vízéből szigetként emelkedtek ki a szigligeti hegyek, a Szentgyörgyhegy, ekkor volt sziget Tihany, Fonyód és Boglár is. Kezdetben a Balaton vízállása mintegy 12 m-rel volt magasabb, mint ma. A magas vízállás idején a ma is uralkodó északi szél hatására turzásrendszer épült végig a somogyi parton. Erre települtek a déli part községei, ezen halad az út és a vasút is. A Balaton egykori magas vízállását az e korban keletkezett Sió vezette le. Mintegy 12000 évvel ezelőtt a vízállást a felmelegedő, csapadékszegényebb klíma csökkentette. Ebben az időszakban, az átmeneti kőkor idején, csaknem kiszáradt a Balaton. Kb. 7000 évvel ezelőtt azonban újból csapadékos lett a klíma, s ekkor a tómedence újból feltöltődött vízzel. Az egykori Balaton nagyságát a tőzegmezők alapján lehet ma felmérni. A tőzeg a vízi növényzet felhalmozódásából keletkezik. Tőzeget találunk az Alsó-Zala-völgyben, a Kis-Balaton térségében, ahol kis nyílt víz az óriási nádréteg utal arra, hogy valaha a tó hullámzott itt. A Nagyberek tőzegén ma mezőgazdasági művelés folyik, a Tapolcai-öbölben pedig az utat és vasutat is hatalmas kitérőre kényszeríti a süppedő tőzegmező.