A reformáció

 

A husziták

A római egyház megreformálására tett első kísérlet Husz Jánosnak, a prágai egyetem tanárának nevéhez fűződik. Ő reformtörekvéseit összekötötte a cseh nemzeti érdekek védelmével, ezért kezdetben a király sem lépett fel ellene. Később azonban a Zsigmond király a konstanzi zsinaton (1415.) átadta Huszt a világi hatóságoknak és azok máglyán elégették. Ez lett a huszita felkelés kirobbantója. Kezdetben a husziták sorra verték az ellenük küldött lovagi hadakat, de mivel a mozgalom nem volt egységes, magában rejtette az elbukás csiráját. A táboriták radikális követelései még a kelyheseket (csupán az egyház kivételes helyzete ellen küzdöttek Þ mindenki áldozhasson borral (kehellyel), ne csak a papok Þ kelyhesek) is megfélemlítették. Miután Zsigmond a kelyhesek legfőbb követeléseit teljesítette, azok szembefordultak a táboritákkal, akik 1434 májusában elvesztették a döntő csatát Lipanynál.

 

A németországi elégedetlenség

Németország a XVI. sz. elején helyi hatalmak, fejedelemségek, városok, grófságok lazán összefüggő szövetsége volt, a császár és a birodalmi gyűlés hatalma egyre formálisabbá vált. Az ország különböző részeinek gazdasági fejlettsége eltérő volt: az északi és déli területek gyorsabban fejlődtek (kézművesség, bankárközpontok, kereskedelem), míg az ország középső területei lemaradtak (megmaradt a céhes szervezet). A politikai szétforgácsoltság csak nehezítette a gazd.-i  fellendülést.

A XV. század végén és a XVI. század elején az egyház tekintélye rohamosan csökkent. Támadták hatalmas birtokai, feudális kiváltságai, fényűzése miatt is. A polgárság olcsóbb egyházat követelt. A papság két, egymástól elkülönülő rétegre oszlott. A felső réteghez tartoztak az érsekek, püspökök, apátok, rendfőnökök és más egyházi méltóságok. Az alsópapság életszínvonala a  néptömegekéhez állt közelebb.

A német uralkodó osztály rossz szemmel nézte a pápai jövedelmek Itáliába áramlását. Európa más államainak uralkodói megvédték országukat a pápaság túlzott követeléseitől (pl. Fro., 1032 óta), de a kisebb hatalommal rendelkező német fejedelmek kevésbé tudtak védekezni a pápák hatalmi és anyagi törekvései ellen.

A köznemesek legtöbbje lesüllyedt a kisnemesség, a lovagok rendjébe, jelentős részük kezdett polgárosodni. Irigyen nézték a telhetetlen papságot és a városok gazdag patríciusait, akik kiváltságaikkal, hatalmukkal a város többi rétegét háttérbe szorították.

A városi középpolgárság elégedetlen volt a fejedelmek és az egyház uralmával. Érdeke lett volna a politikai egység megteremtése, de erejét lekötötte helyi kiváltságainak megvédése.

A németség 80%-át az erősen differenciált parasztság alkotta, és a többség helyzete az 1500-as évek elején rosszabbodott. A társadalmi feszültségek mellett lelki krízis is volt: a kor vallásos emberének lelki igényeit már nem tudta kielégíteni az elvilágiasodott római egyház.

 

A reformáció

A reformáció közvetlen kiváltó oka az ún. búcsúcédulák árusítása volt. A belőlük származó jövedelemből fedezték a Vatikán óriási építési költségeit. A búcsúcédula megvásárlása ellenében a pápa elengedte az egyházi büntetést Þ búcsúcédula = bűnbocsánat pénzért. Luther Márton, Ágoston-rendi szerzetes ezen felháborodva 1517. október 31-én kiszegezte tanait Wittenberg vártemplomának kapujára:

- bűnt egyedül Isten bocsáthatja meg Þ egyedül a hit által üdvözül az ember

- nincs szükség költséges szertartásokra, hatalmas egyházi vagyonra, a pápai hatalomra

- helyeselte a gyónás és szerzetesség eltörlését, az egyházi birtokok világi kézbe adását

Luthert eretnekséggel vádolták, mire ő elfordult Rómától. Az 1521-es wormsi birodalmi gyűlésen Luthert tanai visszavonására szólították fel. Válasza: győzzék meg a Biblia alapján. Kiközösítették (wormsi ediktum). Luther elutasította a kiközösítést. Bölcs Frigyes vette védelembe, Wartburg várában élt álnéven (itt fordította németre a Bibliát, megteremtve ezzel e német irodalmi nyelv alapjait). A reformáció eszméi gyorsan terjedtek. Végül az 1529-es speyeri birodalmi gyűlésen a római katolikus egyházhoz és a császárhoz hű fejedelmek kimondták, hogy Luther követői megmaradhatnak hitükben, de nem terjeszthetik. Luther követői ez ellen protestáltak (= tiltakoztak Þ protestánsok): lelkiismereti kérdésben minden ember maga dönt.

Az augsburgi birodalmi gyűlésen (1530.) a protestánsok kiadták az ágostai hitvallást, mely a lutheri evangélikus egyház elveit rögzíti. Luther halálával (1546.) kitört a vallásháború. S bár a császár serege legyőzte a protestáns hadakat, mégis kénytelen volt engedni ® 1555-ben megkötötték az augsburgi vallásbékét:

- protestáns vallás létjogosultsága, katolikusok és protestánsok kötelesek egymással békében élni

- „akié a föld, azé a vallás” -elv

- a lutheránusok megtarthatták azokat a földeket, amiket korábban elfoglaltak

A reformáció irányzatai

Evangélikus egyház

Luther követőiből alakult az evangélikus egyház. A vallás szabaddá és személyessé vált. Értékessé nyilvánította a polgári foglalkozásokat is. Elvetette az átlényegülés tanát, miszerint a mise folyamán a kenyérből Krisztus teste lesz. Megszünteti a cölibátust. A bűnbocsánat Isten kegyelmétől függ, és nem az aszkézistől. A katolikus egyház szervezetét elvetik. Gyülekezetek alakulnak, élükön a lelkipásztor. Helyeselte a gyónás és a szerzetesség eltörlését. Nincs szükség hatalmas egyházi vagyonra sem.

 

Református (kálvinista) egyház

Ulrich Zwingli zürichi lelkész a svájci reformáció vezetője. Tanításai még inkább a polgárság érdekeit szolgálják. Halála után a mozgalom irányítása Kálvin János kezébe került. Elvei miatt elűzik Franciaországból, Bázelbe megy. 1536-ban kiadta „A keresztény vallás tanítása” című művét, mely a reformáció alapelveit foglalja össze. Később Genfbe kerül, ahol élénk a kereskedelem, s a polgárság fogékony a protestáns tanokra. Prédikátor lesz, majd megkezdi egyháza szervezését,  konzisztóriumot alapít presbiterekből és lelkészekből a város irányítására. Kálvin abszolút hatalomra tett szert, diktátorként irányította a várost 1564-ig. Kíméletlenül üldözi a más vallásúakat.

A református egyház a Biblián alapul, elveti a katolikus hagyományokat. Hirdette a predesztinációt, azaz eleve elrendelés tanát: Isten mindenkit eleve elrendelt üdvösségre vagy kárhozatra, s ez független a jó és rossz cselekedetektől. Ezért elvetik az aszkézist, a böjtöt, és a tisztító tűzről szóló katolikus tanítást. Minden munkát egyenértékűnek nyilvánítanak, melyeket Isten dicsőségére kell végezni. A siker a kiválasztottság jele. Olcsó egyház, nincs fényűzés, a templomokat nem díszítik, a puritán egyház jobban megfelelt a polgárság érdekeinek.

 

Anabaptisták (újrakeresztelők)

Legjelentősebb alakja Münzer Tamás. A Bibliát szó szerint értelmezik. Elvetik a gyermekek megkeresztelését, vagyonközösséget hirdetnek. A mennyországot a Földön kell megvalósítani. Nagy szerepük van a német parasztháború kirobbanásában. Követői alapították az baptista egyházat.

 

Antitrinitárius, unitárius egyház

Tagadja a Szentháromságot, Jézus Krisztus istenségét, az eredendő bűnt és a predesztinációt. Fő hirdetője Servet Mihály, akit Kálvin kivégeztet. Fő menedékük  Erdélyben lett.

 

Anglikán egyház

VIII. Henrik alapítja a pápával való ellentétei (politikai, válás) miatt. Az angol egyház függetlenedik. Feje az angol király. Elutasítják a pápát. A katolikus egyházszervezetet megtartva sok protestáns tant vesznek át.

 

Az ellenreformáció

Katolikus mozgalom a reformáció visszaszorítására. Megújulása a tridenti zsinattal kezdődik (1545-63): betiltották a búcsúcédulák árusítását, papnevelő intézeteket állítottak fel, újjászervezték az inkvizíciót, kiadták az In–dexet (tiltott könyvek jegyzéke), megújították az egyházfegyelmet, a püspököknek egyházmegyéikben kellett tartózkodniuk, vigyázni papjaik erkölcseire. Nagy szerepe volt az 1540-ben alapult jezsuita rendnek.

Az ismét megerősödő katolikus egyház ugyanazokkal a szellemi fegyverekkel lépett porondra (iskolák, könyvek, nyomdák), amelyekkel korábban a reformáció.

 

A reformáció és az ellenreformáció Magyarországon

A 3 részre szakadt Magyarországon a korábbi uralkodó osztály elvesztette hatalmát, nem tudott a reformáció ellen fellépni, így annak tanai gyorsan terjedtek. Először az é.-moi. és az erdélyi városok német lakói körében, majd 1526 után széles körben is ismertté vált: a lutheri tanok a legtöbb moi. városban, de a nemesség körében is terjedtek, míg a kálvini elvek inkább a mezővárosokban  és a végvári vitézek közt találtak otthonra.

Erdélyben 4 vallást (katolikus, evangélista, református, antitrinitárius) ismertek el hivatalosan. 1568-ban a tordai országgyűlés Európában példa nélküli határozata pedig elrendelte, hogy vallási nézetei miatt senkit üldözni nem szabad.

A reformáció új szakasz nyitott a kulturális fejlődésünkben is: iskolák, nyomdák nyíltak, sok fiatal magyar tanult híres külföldi egyetemeken, megindult a magyar irodalmi nyelv kialakulása, fejlődése. A reformáció hatására a moi. protestánsok aránya 75% fölé került, és sehol Európában nem terjedt el ennyire sok protestáns irányzat.

1619-ben II. Ferdinánd hatalomra kerülésével azonban Magyarországon is megindult az ellenreformáció, aminek szellemi vezetője Pázmány Péter, esztergomi érsek volt. Az ellenreformáció végére Magyarország ismét katolikus többségűvé vált.