FERENC JÓZSEF

 Ausztria császára, Magyarország királya. Ferenc Károly főherceg és Zsófia bajor hercegnő legidősebb fia. Már nagyapja és egyben keresztapja, I. Ferenc császár is a jövendő császárt látta unokájában.

A politikailag rendkívül aktív Zsófia főhercegnő minden erejével azon igyekezett, hogy legidősebb fiát uralkodóvá nevelje. Szellemi mentora Rauscher, a későbbi bécsi bíboros érsek jelentős szerepet játszott Ferenc József világképének kialakításában, mely egész életében az egyház és a katonaság kettős pillérén nyugodott, s melyből a tudomány és a művészet iránti érdeklődés kimaradt. Kiválasztottságának tudata már fiatal korában elszigetelte az emberektől, sőt még három öccsétől is.

Ferdinánd leköszönése (és Ferenc Károly trónöröklési jogáról való lemondása) után 1848. december 2-án lépett trónra Olmützben, ahová a császári család a forradalom elől menekült. Ez az uralkodó váltás a monarchikus elvek megerősítését és a reakció korszakának kezdetét. A magyarok megtagadták az új király elismerését, és nyílt lázadásban törtek ki, melyet csak Oroszország jelentős katonai segítségével sikerült leverni.

1851. évi "szilveszteri pátenssel" miniszterelnöke, Schwarzenberg (és száműzetéséből visszatért Metternich herceg) tanácsára az uralkodó visszatért az abszolutizmushoz, de még az 1849-es alkotmányt is visszavonta, melyet ő maga bocsátott ki. Ezekben az időkben a fiatal császár és anyja, aki továbbra is jelentős politikai hatalommal bírt, rendkívül népszerűtlenné vált.

Schawarzenberg halála után 1852-ben a politikában a tapasztalatlan császár egymaga vette át a kormányzást, aminek szerencsétlen következményeként Ausztria a krími háborúban (1853-56) politikailag teljesen elszigetelődött. Az 1855-ös konkordátum fontos jogokat biztosított az egyháznak az iskolaügy és a házassági bíráskodás területén, ami támadás volt a szabadgondolkodás területén. Az ellenőrzést szerteágazó rendőri hálózat biztosította. A rátermett pénzügyminiszter, Bruck, gazdasági reformokat vezetett be. Az oktatásügyi miniszter, Thun-Hohensteinnek sikerült megreformálni az iskolarendszert. Ferenc József parancsára lebontatták a bécsi városfalat, és megépítették a körutat, a Ringet.

1854. április 24-én vette feleségül elsőfokú unokatestvérét Erzsébetet (Sisit), Ludovika bajor királylány és II. Miksa bajor herceg lányát. Házasságukból négy gyermek született: Zsófia (Laxenburg 1855. március 5.- Buda 1857. május 29.); Gizella (Laxenburg 1856. július 12. - München 1932. július 27.); Rudolf (Laxenburg 1858. augusztus 21. - Mayerling 1889. január 30.); Mária Valéria (Buda 1868. április 22. - Alsó-Ausztria 1924. szeptember 6.).

1859-ben a franciákkal szövetséges Szardíniai elleni háború kirobbanása elsősorban Ferenc József határtalan uralkodói önbizalma volt az oka. A háború Magentánál és Solferinónál megsemmisítő vereséggel ért véget, és Lombardia elvesztését vonta maga után. Ezek az események szükségessé tették a neoabszolutizmus szigorának enyhítését (1860. októberi diploma, 1861. februári pátens).

A poroszok elleni háború 1866-ban Königgrätznél Ausztria megszégyenítő vereséggel végződött, ezzel szertefoszlott minden remény, mely egy osztrák vezetés alatt álló "Nagy Németország" megteremtésére irányult. E háború következtében 1871-ben megteremtődött a "kisnémet" (porosz) megoldás lehetősége a Német Császárságban. Ausztriának ki kellett válnia Németországból, ami végzetes következményekkel járt az ott élő osztrákokra nézve.

Az olasz hadszíntéren 1866-ban Lissa és Custozza mellett sikerült kivívni a győzelmet, ennek azonban semmilyen következménye sem lett, mert Ferenc József már a háború előtt lemondott Velencéről, amely így az új olasz királyság részévé vált. E vereség után szükségessé vált az állam átalakítása: a belügyekben további liberalizálódásra került sor (1867. Alaptörvény) és lehetővé vált a magyarokkal való kiegyezés. Ennek érdekében- a magyarok iránti szeretetből- Erzsébet is latba vetette befolyását. Ez az átrendeződés a birodalom kettészakadását jelentette "dualizmust". Az osztrák császárság császár és királyi állammá vált. (Osztrák - Magyar Monarchia), melynek két fővárosa volt, Bécs és Budapest, és két önálló parlamenttel rendelkezett. Közös és független minisztérium bonyolult rendszere alakult ki, többnyire eltérő belpolitikával, de közös külpolitikával, közös hadsereggel. 1867. június 8-án koronázták meg Ferenc József császárt magyar királlyá.

Az állam alapja 1918-ig ez a "kiegyezés" volt, melyet főleg a cseh tartományok rendkívül igazságtalannak tartottak.

A liberális kormányok időszakában (1867-79) lehetővé vált a konkordátum felmondása, haladó szellemű népiskolai és sajtótörvények, valamint egy új választási törvény megalkotása, de nem sikerült megoldani a cseh problémát (kiváltságok megtagadása). Kettős szövetséget kötöttek a Német Birodalommal 1879-ben. Ez 1882-ben Itália csatlakozásával hármas szövetséggé bővült, majd 1883-ban Románia is társult a titkos szövetséghez. A császár azon törekvését, hogy uralmát kiterjessze a Balkán-félszigetre (1878, Bosznia és Hercegovina okkupációja), a liberálisok nem támogatták (1879. az Auersperg-kormány bukása).

Az utolsó húsz békeévben nem volt több stabil kormány. A súlyos nemzetiségi összecsapásokban a császár személye szimbolikus szerepet kapott, ő volt az összetartó kapocs. Politikailag hibás döntésekből okulva, családi tragédiák által megviselve (fivérét Miksát 1867-ben Mexikóban agyonlőtték, egyetlen fia, Rudolf 1889. január 30-án Mayerlingben öngyilkos lett, 1898. szeptember 10-én Genfben feleségét, Erzsébetet meggyilkolták), Ferenc József egyre inkább e szerep mögé bújt.

Az agg császár továbbra is arra törekedett, hogy németországi és itáliai veszteségeiért a Balkánon kárpótolja magát. Bosznia és Hercegovina bekebelezése 1908-ban történt. Európát egy nagy háború felé sodorta. 1914. júliusában a császár volt az, aki a trónörökös pár meggyilkolása után vészterhes ultimátumot intézett Szerbiához, majd aláírta a hadüzenetet is. Így vezette birodalmát és Európát az első világháborúba, melynek következtében a monarchia és a régi Európa is összeomlott.

 

IV. KÁROLY

Osztrák császár és magyar király (1916. november-1918.november), az utolsó Habsburg uralkodó. 1916-ban a háború közepén került sor a hagyományos ünnepségre, ahol az egyik döntő, új probléma volt, hogy a magyar himnuszt kell énekelni az osztrák helyett. Az ország tájegységei népviseleti ruhákban vonultak fel a Halászbástyára és környékére, ahol a békeidők koronázásainak fényét próbálták megidézni. Vele koronázták nejét, Zita királynőt, s mindketten kaptak egy díszes ezüstládát tele pénzzel, amit a háború áldozatainak ajánlottak fel. Megpróbálta birodalmát kivezetni az I.világháborúból, belső reformokkal is próbálkozott, de a nehéz helyzet és saját határozatlan egyénisége miatt sikertelenül. Magyarországon csupán Tisza István miniszterelnök felmentését érte el. 1918-as őszi katonai összeomlást követő forradalmak miatt novemberben lemondott az államügyekben való részvételről és Svájcba távozott. 1921-ben a magyar legitimisták biztatására - és feltételezhető, hogy francia politikusok sugallatára is - két alkalommal is visszatért Magyarországra és sikertelen kísérletet tett a trón elfoglalására. A magyar törvényhozás 1921. novemberében megfosztotta a Habsburg-házat a magyar királyi tróntól és az uralkodói jogok gyakorlásától. Károlyt Madeira szigetére internálták, ahol rövidesen meghalt.